Ahol a módszer segíthet
Viselkedési zavarok – amikor a határok nem látszanak, vagy túl nehezen tarthatók
Minden gyermek (és felnőtt) viselkedik néha „rosszul” – ez az élet része. A viselkedési zavar azonban nem pusztán időnkénti engedetlenség vagy dacos hangulat, hanem olyan állapot, önszabályozási zavar, amikor a szabályok rendszeres és tartós áthágása, valamint az indulatok kontrollálatlansága már a tanulás, a szociális kapcsolatok és a mindennapi életvitel rovására megy.
Az érintett személy – gyakran gyermek vagy serdülő – nem rosszindulatú, nem „neveletlen”, hanem nehezen tudja szabályozni a saját viselkedését, indulatait, reakcióit. A háttérben sokszor idegrendszeri vagy érzelmi szabályozási nehézségek állnak.
Milyen jelek utalhatnak viselkedési zavarra?
A viselkedési zavar megjelenési formái nagyon különbözőek lehetnek, de a következő jellemzők gyakran előfordulnak:
- Állandó szabályszegés – otthon, iskolában, közösségben
- Dacos, provokatív viselkedés – nem fogadja el a nemet, szándékosan ellentmond
- Gyors, kontrollálatlan dühkitörések – „robbannak”, majd gyorsan lehiggadnak
- Másokkal szembeni tiszteletlenség, gyakori konfliktuskeresés
- Hazudozás, lopás, vagyonrongálás – impulzív vagy tervezett formában is
- Féktelenség, következmények figyelmen kívül hagyása
A viselkedési zavarokat gyakran diagnosztizálják oppozíciós zavar (ODD) vagy magatartászavar (CD) néven, de ezek mögött sokszor figyelemzavar, trauma, szorongás, kötődési sérülés vagy érzékszervi túlterheltség húzódik.
Miért alakulhat ki szabályszegő és impulzív viselkedés?
A háttér sokrétű lehet – nem egyszerű „nevelési hiba”. Gyakori okok:
- Éretlen idegrendszeri szabályozás – az agy önfékező rendszere késik, gyengébb
- Erős belső feszültség, frusztráció – amit viselkedéssel vezet le
- Környezeti bizonytalanság vagy túlingerlés
- Fáradtság, túl sok elvárás, alacsony sikerélmény
- Felnőttek felé irányuló bizalmi sérülés – korábbi tapasztalatokból fakadóan
Gyakran előfordul, hogy a gyermek „nem akar rosszat”, de képtelen másképp reagálni bizonyos helyzetekre. Ezért is fontos a megbélyegzés helyett megértéssel és támogató eszközökkel közelíteni a viselkedéshez.
Hogyan segíthet a neurofeedback viselkedési zavar esetén?
A viselkedésünk nem csak akaratból ered. Az agy bizonyos területei – például a frontális lebeny (önkontroll, tervezés) vagy a limbikus rendszer (érzelemszabályozás) – kulcsszerepet játszanak abban, hogy mikor és hogyan reagálunk.
A neurofeedback ezeknek a területeknek a működését segíti kiegyensúlyozni és hatékonyabbá tenni – visszajelzésen alapuló tanulás révén.
A neurofeedback tréning során:
- Az agy működéséről valós idejű visszajelzést kap a kliens
- A rendszer támogatja a nyugalmi, fókuszált állapotok kialakítását
- Ezáltal fejlődik az érzelmi önszabályozás és az impulzuskontroll
Milyen területeken segíthet?
Impulzuskontroll javítása
- Kevesebb hirtelen reakció, dühkitörés
- Tudatosabb döntések, kivárás képessége
Szabályhoz való alkalmazkodás
- Jobb viszony a keretekkel, kevesebb provokatív viselkedés
- Javulhat a másokkal való együttműködés képessége
Érzelmi szabályozás
- Kiegyensúlyozottabb hangulat
- Csökkenhet az indulatosság, a feszültség belül és kívül is
Önbizalom és sikerélmény
- A pozitív visszacsatolások hatására javulhat az önértékelés
- A gyermek/felnőtt megtapasztalja, hogy képes változni, fejlődni
Fontos megjegyzés
A fenti leírás tájékoztató jellegű, és nem helyettesíti a szakember által végzett vizsgálatot vagy diagnózist. Ha úgy érzed, hogy ismerősek a fent leírtak – akár saját magad, akár gyermeked kapcsán –, érdemes konzultálni egy hozzáértő szakemberrel. A helyes felismerés és támogatás mindig egyéni elbírálást igényel.
